Major Dezső (orvos)
Major Dezső | |
Született | Major Dezső Géza 1897. január 5. Budapest, Józsefváros |
Elhunyt | 1972. április 12.[1] (75 évesen) Budapest, Terézváros |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Bekényi Mária |
Szülei | Major Péter, Horánszky Mária |
Foglalkozása | orvos, cserkészvezető |
Iskolái | Piarista Gimnázium, Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem |
Halál oka | szívizom hegesedés, szűkület[1] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Major Dezső Géza (Budapest, Józsefváros, 1897. január 5. – Budapest, Terézváros, 1972. április 12.[1][m 1]) orvos, országos cserkészvezető.
Élete[szerkesztés]
Major Péter és Horánszky Mária fiaként született Budapesten, római katolikus vallású. Budapesten a piaristáknál tanult, 1915-ben tett érettségi vizsgát. Fiatalkora óta részt vett a cserkészmozgalomban, többek közt Sík Sándorral és Szerb Antallal táborozott együtt.[2] Még gimnáziumi évei alatt lett cserkész, kiképző, később pedig rajparancsnok. 1913 júliusában részt vett a vági tutajúton, az első országos cserkésztáborozáson, illetve a Magas-Tátrában és Breznóbányán tartott táborozásokon is.[3] Az első világháború idején három éven át a fronton szolgált. 1921-ben ő szervezte meg a Magyar Cserkészszövetség Kiadó Vállalatát, a következő évben pedig az I. Budapesti Cserkészkerület ügyvezető elnöke lett. Felsőfokú tanulmányait Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, 1923. május 19-én avatták orvosdoktorrá. A Szent István Kórházban, illetve a Szent Rókus Kórházban volt gyakornok. 1924-ben a Magyar Cserkészszövetség országos gazdasági és pénzügyi főtitkára lett, 1926-ban a Megyeri Nagytábor gazdasági csoportvezetőjévé tették meg. Ugyanebben az évben augusztus 3-án Budapesten, a VIII. kerületben házasságot kötött Bekényi Máriával, Bekényi János és Kis Mária lányával.[4] 1948 és 1953 között statisztikusként, illetve könyvelőként működött, 1954-től egészen 1972-ben bekövetkező halálig a Budapesti XX. kerületi Rendelőintézet orvosaként működött. Szívrohamban hunyt el.
Művei[szerkesztés]
- Piarista cserkész kiskátéja. Sík Sándorral és Mócsy Jánossal. Bp., 1915.
- Utasítások cserkészvezetők számára. Bp., 1915.
- A cserkészörsvezetők könyve Archiválva 2018. május 19-i dátummal a Wayback Machine-ben. Bp., 1921.
- Üdülésvezetők számára rendezett tanfolyam jegyzete. Szerk. [H.n.], [1938].
- Velemjáró. 1940/41. Szerk. Bp., 1940.
- A diadalmas cserkészliliom. 1912-1942. Szerk. Deméndy Miklóssal és Koszterszitz Józseffel. Bp., 1942.
- Az örs megteremtése. Senye Istvánnal. Közrem. Kemenes Gáspár, Macskássy Hugó, Szemenyei László. Bp., 1944.
- Az örs élete. Bp., 1945.
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A Magyar Katolikus Lexikon tévesen 1972. április 11-ét jelöli meg a halál dátumául. A cikkben szereplő adatok Major Dezső halotti anyakönyvi kivonatából származnak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Halálesete bejegyezve Budapest VI. ker. polgári halotti anyakönyv 425/1972. folyószám alatt.
- ↑ Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914-1943). Budapest, 2001, Magvető. ISBN 9631422194
- ↑ Vági tutajút. In Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest VIII. ker. polgári házassági akv. 904/1926. folyószám alatt.
Források[szerkesztés]
- Major Dezső. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 27.
- Major Dezső. In: Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002.